Furcsa mód, a lelkem mélyén mindig kételkedtem abban, hogy D. velem marad. Tudtam, hogy képtelen feldolgozni azt a tényt, hogy amíg a féléves szünet tartott közöttünk, addig - ha csak futólag is - de nekem volt egy afféle játékszerem.
Az elején nem is éreztem magam bűnösnek... végül is nem voltunk együtt, amikor történt. D. mégis megcsalásnak értelmezte. Később borzasztó lelkiismeret furdalásom volt miatta... De már nem tudtam visszaforgatni az idő kerekét.
Féltem, hogy emiatt egyszer baj lesz. De mindig megnyugtatott... szeret, és ne aggódjak, nem fog elhagyni. Velem akarja leélni az életét... Elhittem. És amikor már nem aggódtam, akkor hirtelen...
Szerda este történt... Előtte héten volt egy kis összezörrenésünk... Időzített együttlét a baba miatt... ezen akadt ki... Azt mondta, csak nyomogatom a kötelesség gombot megállás nélkül... De előtte nap ő adta be a tüszőrepesztő szurit. Tudta mi következik... De nemet mondott... Aztán mégis megtörtént... Veszekedés után mindig jó a szex... A következő pár napban már nem nyúlt hozzám. De nem aggódtam. ha morcos, vagy rossz kedvű volt, mindig elhajtott.
Szóval ez a szerda is olyan volt, mint a többi. Hazaért... Vacsi, puszi, csevely... de már csak felszínes. Rossz kedve volt, látszott rajta... Nem is erőltettem, ilyenkor jobb szerette, ha békén hagyom. Eljött a lefekvés ideje. Jóéjtpuszi, odabújás lett volna... És akkor elkezdte... Azt mondta, elege van ebből a színjátékból, amit én a kapcsolatunknak hiszek... nem bírja tovább... Nem tud rám nézni nőként, nem tud hozzám nyúlni többet. Egy gát van közöttünk, ami miatt nem tud megnyílni nekem... de mindenki másnak igen... És ezzel nem tud mit kezdeni. El akar menni. Könyörögtem neki, hogy ne tegye, oldjuk meg a gondokat, ne dobjuk el ezt az 5 és fél évet. De semmi nem számított. Végül azt mondta, beszéljünk róla másnap este.
Aznap éjjel nem sokat aludtam... álmában megölelt... úgy ahogy már régen azelőtt... abban az ölelésben nem az volt benne, hogy nem vágyik rám....
Eljött a másnap este. időt kért... Nem aludt otthon... Azt mondta át akarja gondolni a dolgokat... A poklok poklát éltem át. Nem tudtam hol van, kivel, mit csinál...
A következő este megint találkoztunk... Kimondta. Vége... Két napig még reménykedtem, idegbeteg voltam... Nem tudom, miért de bíztam a csodában. Érveltem, könyörögtem... akkor bevallotta: van egy harmadik. Plátói ugyan a dolog, de ha én már nem leszek neki, a harmadik lesz a Nagy "Ő". Ezt biztosan tudja.
Szánalomból jött vissza hozzám, szánalomból volt csak velem. De az ember számalomból, színjátékból nem tervez gyereket, se mást... Összeomlottam... Megkértem, a költözés rövid legyen... Két nap alatt kipakolta a lakást... Lelkiismeret-furdalása volt. Mikor két nap után hazamentem, egy új TV és némi pénz várt... Tudta, hogy a svájci frankos hitelem miatt lesznek gondjaim... Elment. Én meg ott álltam, és az járt a fejemben: mi van, ha most jött össze a baba?
